Egyszavakban: Simó Gáspár

A csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Teológiai Líceum diákjainak lelkivezetője. Megszerezte a tanügyben megszerezhető legnagyobb didaktikai fokozatot. Magyar állami kitűntetést is kapott. Talán mégsem ezek a legfontosabbak a számára…

Fiatalok között él. Velük, értük.

Cserkészpap.

– Amire legszívesebben emlékszel a gyermekkorodból…

Szüleim, testvéreim védelme, gondoskodása.

– Amire nem a legszívesebben emlékszel a gyermekkorodból…

Felgyújtottam a szalmakazalt.

– Ha elemi iskola, akkor ki jut eszedbe elsőre?

Sándor Mária tanítónénim.

– Ha elemi iskola, akkor mi jut eszedbe elsőre?

Hazamenekültem a védőoltás elől, s otthon elbújtam.

– A gimnáziumban mi volt a nagyon jó?

– A gyakorlati órák, amikor a műhelyben tanultuk a fémforgácsolás művészetét.

– Mi volt a gimnáziumi nagyon nem jó?

– Olyan nem volt.

– A középiskola hol?

– Székelyudvarhelyen az úgynevezett „Murok Egyetemen”, a Mezőgazdasági Szakközépiskolában.  Ma Eötvös József Szakközépiskola.

– A középiskola legjobbjai…

– Mások voltak, nem én.

– Amire nem szívesen emlékszel a középiskolából…

– Ilyen nincs.

– Gyermekként a hit számodra…

– A mindennapi vallásos élet megélése. Együtt imádkoztunk szüleimmel, együtt jártunk templomba, a mezőn is imádkoztunk, amikor harangoztak. Szántás, kaszálás, vetés előtt és után édesapám imádkozott. Munka előtt segedelmet kért, s hálát adott, amikor befejeztük. Tudtam, hogy van valaki, akinek ezt mondja.

– Elsőáldozásodról egyszóban…

– Mély élmény volt.

– Kamaszként a hit számodra…

Támaszték volt.

– És a templom – gyermekként?

– Otthonom volt.

– A templom – kamaszként?

Akkor is otthonom volt.

– A bérmálkozásodhoz milyen színt társítanál?

– Narancssárgát.

– Mert…

Az a boldogság színe számomra.

– Egy meghatározó esemény a hitéletedből…

Gondviselés-tapasztalatok. Például: a mikrobusz elgurult, de egy kavicsrakáson fennakadt, s nem esett be a kb. három méter mély patakba.

– Egy szóban a hivatásod születéséről…

Ráéreztem.

– A „nagy” döntésről röviden…

– Nagy elhatározás volt.  „Az utat én akartam, mert engem akart az út.“ (Magyari Lajos: Csoma Sándor naplója)

– Aki(k) leginkább hatott(ak) rád…

Gyermekkorom papja: Hajdó István papbácsi. Kamaszkorom kántora: Tamás Mózes.

– Mit csinált(ak) ő(k) nagyon jól?

Lelkesedtek. Szívükből, lelkükből élték hivatásukat.

– Ha teológiai tanulmányok, akkor…

Sok tanulás. Én igazában akkor kezdtem tanulni szívvel-lélekkel.

– Ha szemináriumi élet, akkor…

A jó társak, akikkel megosztottuk legbelsőbb énünket.

– Ami a legjobb volt…

A meditációk.

– Amire nem szívesen emlékszel…

Nincs ilyen.

– A teológiai évek színe…

Humusz.

– Ha kedvenc író, akkor ki?

Alexandre Dumas.

– Miért pont ő?

Sok jó regényt olvastam tőle.

– Kedvenc írás tőle?

Monte Cristo grófja.

– Mert…

– Sok igazságtalanság, árulás után minden jóra fordult.

– Ha vers, akkor…

Sok van, de most mondjuk, hogy Babits Mihály: Az elbocsátott vad.

– Mert…

„… érzem, valaki néz rám, visz, őriz, ezer baj között…”

– Komolyzenéd…

A barokk zene világa. Sok kedvenc van. Pl. Henry Purcell: Trompete und Orgel

– Könnyűzenéd…

Republic, Kovács Ákos, Sztevanovity Zorán.

– Falu vagy város?

Mindkettő. Szülőfalum és Csíkszereda.

– Miért az, ami?

Mert szeretek mindkét helyen.

– Szabadidőben legszívesebben mit?

– Kertészkedni.

– Kedvenc ételed…

Például puliszka csirkepaprikással.

– Ha vendéget vársz, akkor a leginkább mivel?

– Krumplitokánnyal.

– Ha sport a tévében, akkor…?

– Labdarúgás.

– Sport az életedben?

– Shotokai karate. Korábban műveltem hét évig. Most marad a kerékpározás.

– Ha művészet, akkor leginkább…

– Zene.

– Mondj még róla!

Külön világ. Olyan régiókat mozgat meg, amit semmi más. A barokk zene felébreszti bennem a királyfit.

– Benned a művész?…

Nincs kiművelve.

– Ha emberi jó tulajdonság, akkor számodra az első…

Szerénység.

– Amit nehezen tolerálsz másban…

A helyzettel, előnnyel, hatalommal való visszaélés.

– Magadban min változtatnál?

Az indulatosságomat szelídítgetem.

– Hogyan?

Állandóan.

– Sikerül?

Sikerülget. Amikor nem, újra elhatározom magam.

– Amit nagyon bevállalnál, ha lenne rá módod…

Egy űrutazást.

– Amit semmiképpen sem vállalnál be…

A kárhozatot.

– Melyik három dolgot vinnéd egy lakatlan szigetre?

Egy orgonát, sok jó kottát, egy erős teleszkópot.

– Most a templom számodra…

– Az otthonlét helye.

– A templomban leginkább mi?

A csend.

– Ha Jézus, akkor…

Társam.

– Ha szent, akkor…

Kalkuttai Szent Teréz anya.

– Miben hasonlítanál rá?

Az együttérzésben és derűben.

– A legünnepélyesebb ünneped…

A húsvét.

– Mert…

A feltámadási szertartás és a határkerülés igen sokszor élmény volt!

– A legbiztosabb kapaszkodóid…

Szeretteim, barátaim.

– A mai gyermek számodra…

Érték és feladat.

– Amit a leginkább megtanítanál, megmutatnál neki…

– A hit által az Istenhez vezető utat.

– Amit a leginkább megtanulnál tőle…

– A bizalmat, a reménykedést, hogy minden rendben lesz az életben.

– A legszebb élményed hittanosokkal…

Kértem, hogy két körrel rajzolják le az istenkapcsolatukat. Egyik kislány egy nagy kört rajzolt, s bele egy pici kört. Amikor kértem, hogy magyarázza el, azt mondta: „Picike vagyok, de Benne vagyok.” Ez egy a sok közül.

– A mai fiatal szerinted…

Mindenre kész, csak ki kell hozni belőle a legjobbat.

– Milyen útjaid vannak felé?

– Az iskolai oktatás, nevelés és a cserkészet.

– Sikerélmények?

– Sok van.

– Kudarcok?

– Akadnak.

– Mit tartasz a legfontosabbnak elmondani nekik, megtapasztaltatni velük?

– Értékek, erények mentén éljenek! Éljenek úgy, hogy javára legyenek a társadalomnak, az egyháznak! A hasznos, értékes életvitel a lelkiismeret dicséretét szüli.

– A legnagyobb kihívások számodra…

Például az éves lelkigyakorlatok megszervezése minden osztálynak, a tanároknak, a szülőknek.

– Vannak megoldásaid?

Keresem a megfelelő embereket, s Isten segítségével ők megoldják.

– Például…

A lelkigyakorlatokra sikerült mindig jó házaspárokat meghívni a XII. osztályosoknak (is), akik nem csak előadók, de tanúságtevők is voltak.

– Ha Ferenc pápa, akkor…

– Merészség.

– Ami legközelebb áll hozzád az ő tanításából…

– A teremtett világ iránti tisztelet, szeretet, felelősség.

– Mert…

Létünk alapja az élet, s annak alapjainak megbecsülése.

– Papi jelmondatod…

„Én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.” (Mt 28, 20)

– Miért pont ez?

Mert így van: valóság.

– Ha papságodat jellemeznéd, miket írnál az első három helyre?

Kihívás, lényeg, szeretem.

– A ma papságra készülőnek ezt a három dolgot ajánlanád leginkább…

– Nem leszel egyedül, az Úr segít mindenben. Keresd, kérdezd, hallgass Rá!

Merj ember maradni! Nem kell megjátszd a tökéletest!

Lelkesedj, mert „Erőnk a lelkesedés és ez mindenható!” (Márton Áron)

– A családalapításra készülőknek milyen kapaszkodókat mutatsz?

– Legyenek sokat együtt! Beszélgessenek álmaikról, vágyaikról, kudarcaikról, sikereikről!

Játszanak, kiránduljanak, imádkozzanak együtt! A sok közös cselekvés műveli az egységet, a megértést, az eggyé levést. Kérjenek bocsánatot egymástól sokszor! Ne engedjenek meg maguknak olyan szót, gesztust, amivel megalázzák a másikat, megsértik a másik önérzetét! Vállajnak minimum három gyermeket! Minél több életet elfogadnak, annál több életértelmet, segítséget, örömet ad a jó Isten. Ő ugyanis az Élet, s ha elfogadják az életeket, Belőle kapnak többet.

– Az egyházadnak mit kívánsz?

Megújulást. Kitörést a feudális társadalmi rend által meghatározott struktúrákból, szokásokból, magatartásformákból.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.