A SzékelyKapuk-ZöldKapuk ökocivilizációs játékokon részt vett nagyváradi és kolozsvári diákok adriai jutalomtáborban vettek részt. Egy hetet töltöttek a magyar történelmi emlékeket őrző Dalmácia csodaszép tengerpartján.
Nagyváradról Böcskei László megyés püspök áldásával indultak.
A gyerekek egy része az alapítvány által a kárpát-medencei gimnazisták részére meghirdetett betlehemes, a másik része pedig a teremtés védelmét célzó pályázaton vett részt. A gyerekek az említett alapítvány festői környezetben található táborának lakói, de dr. Varga-Berta József alapítványi elnök vezetésével minden nap autóbuszos csillagtúrákat tesznek a környéken. A megérkezés napján – a hosszú utazásra való tekintettel – lezserebb programjuk volt. Ezen a napon a tábor „alatt”, a tengerparti Baska Polje szabad strandján fürödtek, majd délután elfoglalták táborhelyüket, ahol finom estebéden és hangulatos közösségi esten vettek részt. Varga-Berta József nem csak kiváló házigazda, de a tábori programok nagyszerű szervezője és vezetője is. Mindezek mellett mindenki „Józsi bácsija” a környezettudatos életmódra is neveli a diákokat.Az alábbi képeket az első nap helyszínein készítették a tábor résztvevői:
A damáciai Bast halászfaluban tábororzó nagyváradi és kolozsvári diákok pénteken a világhírű fehér mészkővel rendelkező Brač (Szarvas) szigetére utaztak. (A sziget egykoron – Könyves Kálmánig – magyar királyi koronabirtok volt.) A csoportot kísérte Varga-Berta József (mindenki Józsi bácsija) is, aki a vidékhez kapcsolódóan nagyon sok értékes információt osztott meg a gyerekekkel. Makarskán ültek kompra és körülbelül félóra hajózás után érkeztek meg a szép szigetre. Az egész napi fürdőzés után hazatérve a tábor szakácsa, Imre bácsi finom estebéddel vára a csoportot. Evés után séta vagy focimeccs következett, majd sötétedés körül kis közös tábori programmal zárult a nap. Józsi bácsi a székelykapuk jelentéséről, a gondviselésbe vetett hitről, a pályázat és a tábor céljairól beszélt a fiataloknak, majd átadta a „színpadot” a nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum diákjainak, akik énekkel, játékkal szórakoztatták társaikat. A tábor második napjának programja az idei „himnusz” – Rod Stewart I am Sailing című dalának – közös eléneklésével ért véget.
A táborozók harmadik napja is igen tartalmas volt. Reggeli után Dalmácia fővárosa, a jelentős tengeri kikötővel rendelkező Split felé indultak. A gyönyörű tengerpart mentén haladó, közel egyórás autóút után a csoport előbb a történelmi városközpontban álló palotába látogatott el. Az utolsó keresztényüldöző császár, Diocletianus egykori gigantikus méretű palotájának ma már jórészt csak maradványai állanak, de a táborvezető Varga-Berta József (Józsi bácsi) alapos ismertetője jól segítette a történelemben és fennmaradt épületrészekben való tájékozódást. Ráadásul a csoport tagjai részt tudtak venni a háromnegyed 12-kor kezdődött díszes őrségváltáson, amin maga Diocletianus is „megjelent”, hogy ünnepeltesse magát a kíváncsi tömeggel.A történelmi városközpont és a kikötő megtekintése után a csoport egy kisebb városba, Omisba tartott. Rövid városnézés után itt fürdés következett, majd visszautazás a táborhelyre. Az ízletes estebédet ismét kis közösségi program követte. Ezennel a nagyváradi Művészeti Líceum csapata mutatkozott be és szórakoztatta a tábor többi lakóját. Józsi bácsi ismertette az alapítványuk Afrika-projektjét és a rászorulók felé fordulás fontosságáról beszélt a tartalmas nap után kellemesen elfáradt táborozóknak.
A csapatok a negyedik tábori napot főként a vízen és a vízben töltötték. Ezennel a 80 km hosszú Hvar szigetre hajóztak. Az illírek által is lakott szigeten még a görögök alapítottak kolóniát, majd a középkorban szláv néptörzsek telepedtek le ott. A görög éra után a sziget második virágkora a 15–16. században volt, ekkor Velence fennhatósága alatt állt. A velencei uralom után rövid francia megszállás következett, majd 1918-ig a sziget az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott. A tagolt tengerpartjáról, kristálytiszta strandjairól és a szikrázó napfényről, érintetlen természeti szépségeiről, a levendula illatáról, az olíváról és borról elhíresült Hvar évi 2700 napsütéses órájával Európa legverőfényesebb szigete. A hajózás után a táborlakók Varga-Berta József vezetésével a kikötő templomához vonultak közös imára, majd strandolás következett a kristálytiszta vízben. A táborvezető Józsi bácsi végig gondoskodott arról, hogy minden fontos információt elmondjon a szigetről és az oda vezető útról. A táborba visszatérve finom estebéd, majd a szokásos közösségi program következett. Ezennel a nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum másik – az ökoprojektben részt vett – csapata és a kolozsvári Báthori István Elméleti Líceumhoz kapcsolt Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájának csapata tartott kis bemutatót. Utóbbiak még egy rövid néptánctanítást is beiktattak a programjukba. A nap jó hangulatú együttléttel ért véget a tengerpartra néző gyönyörű táborban.
A jutalomtábor résztvevői az ötödik napot a Dalmácia déli részén, a Biokovo hegység lábainál elterülő Makarskán töltötték. Makarska óvárosa egy védett öbölben húzódik meg. Az óvárosban nincs sok történelmi látnivaló, ennek az a magyarázata, hogy a középkorban Makarska török kézre került. Nevét is a török időkben kapta. Várfalait a törökök építették, de amikor a velencei köztársaság kiűzte a törököket, teljesen porig rombolta az akkori török erődöt. Csak a XVIII. században indult el Makarska újjáépítése, így ennél régebbi épületekkel nem rendelkezik a város. Makarska ma egy hosszú tengerparti sétányból és egy ugyanilyen hosszú strandból áll. Az Andrije Kačića téren található a XVIII. század közepén épített Szent Márk székesegyház. Eredetileg háromhajós volt, de a későbbiekben annyira megsérültek az oldalsó építmények, hogy elbontották őket. A makarskai kikötőt és a strandot a dombos, fás Szent Péter félsziget töri meg. Itt található a szerelmesek sétánya és a félsziget dombjának tetején a város és a halászok védőszentjének, Szent Péternek a szobra, aki a mennyország kulcsait tartja a kezében. A félsziget közepén, a tenger felőli oldalon található a Szent Péter templom, az északi végen pedig a Szent Péter világítótorony.
A csoport a nap nagyobb részét fürdőzéssel töltötte, majd a táborba visszatérve, Imre bácsi finom estebédje után egy ünnepibb – egyben záró – közösségi program következett. Ennek keretében a táborvezető Varga-Berta József ismét életre szóló üzeneteket tartalmazó gondolatokat fogalmazott a táborlakók számára. Ezekhez egész héten át a Rod Stewart I am Sailing (Vitorlázom) című dalának szövege szolgált „kerettörténetül”. Az élet tengerén való vitorlázás szépségéről, kihívásairól, a „sérült vitorlák” javításáról, egymás „vitorlázásának” segítéséről szóló megható gondolatok után a diákok beszéltek az öt nap során szerzett élményeikről és köszönetet mondtak azokért. A nagyváradi és a kolozsvári diákok – a hatodik napi Baska Voda-i fürdőzés után – hálás szívvel távoznak az adriai táborból. A SzékelyKapuk-ZöldKapuk ökocivilizációs pályázaton nyerték ezt a gyönyörű utat – hozzájuk hasonlóan minden gimnazista korosztályú diáknak lehetősége van benevezni a szép programba.
A tábor összefoglaló videóját itt nézhetjük meg: