Egyszavakban: Csiszár Klára

Csiszár Klára Szatmárnémetiben született 1981-ben. Teológiai és germanisztikai tanulmányait Kolozsváron és Konstanzban (Németország) végezte, teológiai doktorátust szerzett Kolozsváron és Bécsben, majd Bécsben habilitált pasztorális teológiából. Öt évet dolgozott a szatmári püspökségen, hitoktató volt a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceumban, három nemzetközi ministránszarándoklatot szervezett Rómába, négy évig kutatott a Bécsi Egyetemen, öt évig kutatott és tanított Frankfurtban, a jezsuiták főiskoláján, négy éve a Linzi Katolikus Egyetem tanszékvezető professzora, ettől a tanévtől kezdve pedig a Linzi Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja. Doktorátusvezetőként tagja a BBTE Római Katolikus Teológia Kara Vallás, Kultúra, Társadalom Doktori Iskolájának. 2023 júliusában Ferenc pápa kinevezte a 16. Rendes Püspöki Szinódus Közgyűlése teológus szakértőjévé.

Évente átlagosan 50 előadást tart, főként német nyelvterületen, de több alkalommal megfordult Ázsiában és Afrikában is. Szülővárosában 2010 után három előadást tartott, 2011-ben, 2019-ben és 2023-ban. Több kötet és számos tanulmány szerzője.

– Amire legszívesebben emlékszel a gyermekkorodból…

Szülőkkel, nagyszülőkkel

– Arra az időre, amit nagyszüleimmel töltöttem. A szabadság oázisai voltak ők számomra és maradtak mindvégig.

– Amire nem a legszívesebben emlékszel a gyermekkorodból…

– A hideg reggelek útban a napközi felé, ahol aztán minden számomra még egy idegen nyelven történt.

– Ha elemi iskola, akkor ki jut eszedbe elsőre?

– A tanító nénim, Kállai Klára és Sára baba.

– Ha elemi iskola, akkor mi jut eszedbe elsőre?

– A jó osztályközösség, a tanulni akarás.

– A gimnáziumban mi volt a nagyon jó?

– A nagyszerű tanáraim.

– Mi volt a gimnáziumi nagyon nem jó?

– Hogy nem tanultunk angolul.

– A középiskola hol?

– Szatmárnémetiben, a Kölcsey Ferenc Kollégiumban.

– A középiskola legjobbjai…

– Sokan voltak, osztálytársak is, felnéztem rájuk, tiszteltem őket.

– Amire nem szívesen emlékszel a középiskolából…

– A matek, fizika és kémia órákra. Intenzív nyelv osztályban voltam.

– Gyermekként a hit számodra…

– Nagymamám és a Kis Szent Teréz templom Szatmáron.

– Elsőáldozásodról a legtömörebben…

– Láng Pál.

Elsőáldozás Szatmárnémetiben, Láng Pál plébánossal

– Kamaszként a hit számodra…

– Kapcsolatokat jelentett: horizontálisan és vertikálisan.

– És a templom – gyermekként?

– Lenyűgöző és hatalmas tér, színes és érthetetlen, de más, mint bármi más.

– A templom – kamaszként?

– A találkozások helye.

– A bérmálkozásodhoz milyen színt társítanál?

– Piros.

– Mert…

– Piros színűek voltak a rózsák, amiket a püspök úrnak a végén a csoport nevében átadhattam, és a vele való találkozás örökre megmaradt.

– Egy meghatározó esemény a hitéletedből…

– Ifitáborok és a megelőlegezett bizalom – felelősséget vállalni másokért.

– Tömören a hivatásod születéséről…

– Lelkesítő életpéldák.

– A legnagyobb döntésedről röviden…

– Mindig másokkal közösen, sosem egyedül.

– Aki(k) leginkább hatott(ak) rád…

– Merlás Tibor, Solomayer Sándor, Danku Balázs, Vik János, Schupler Tibor, Német László SVD, Zulehner M. Paul, Kollek Robert.

– Mit csinált(ak) ő(k) nagyon jól?

– Talán mindegyikük mást. Megtanítottak összefüggésekben gondolkodni, pontosnak lenni, felelősséget vállalni, nagyvonalúnak lenni ott, emberekben bízni és az életet néha lazábban venni.

– Ha felsőfokú tanulmányok, akkor…

– Kolozsvár, Babes-Bolyai Tudományegyetem.

Ballagás – a kolozsvári BBTE Római Katolikus Teológia Karának tanáraival

– Ami a legjobb volt…

– A teológia frissessége, amit tanáraimtól akkor kaptam.

– Amire nem szívesen emlékszel (ha van ilyen)…

– Így utólag túlságosan önmagunk körül forogtunk, sokkal többet lehetett volna kihozni ezekből az évekből.

– Ha kedvenc író, akkor ki?

– Most az egyik volt évfolyamtársnőm, jó barátnőm Gagyi Katinka.

Gagyi Katinkával Rómában

– Miért pont ő?

– Őt olvastam utoljára és nagyon megfogott a stílusa, a regényének tartalma, melyben magamra is ismertem. Művésziesen keveri az idősíkokat, ötvözi a karaktereket.

– Kedvenc írás tőle?

– Létköznapi regény.

– Mert…

– Az életről, a gondolatainkról szól, találkozásokról, búcsúkról, a nagy kérdésekről.

– Ha vers, akkor…

– Rilke.

– Mert…

– A létezés összetett egyszerűségéről szól.

– Komolyzenéd…

– Gustav Mahler.

– Könnyűzenéd…

– Adele.

– Falu vagy város?

– Város.

A Német Püspöki Konferencia gyűlésének sajtótájékoztatója után Stefan Oster passau-i püspökkel és ministránsokkal

– Miért az, ami?

– El lehet vegyülni a tömegben. Ismeretlenül.

– Szabadidőben legszívesebben mit?

– Séta, természet, óra nélkül lenni.

– Kedvenc ételed…

– Túróspalacsinta és zöldborsóleves.

– Ha vendéget vársz, akkor a leginkább mivel?

Mindig mással, amihez éppen kedvem van.

– Ha sport a tévében, akkor…?

– Nem vonz.

– Sport az életedben?

Vívás volt, futás most.

– Ha művészet, akkor leginkább…

– Chagall.

– Mondj még róla!

– Kifejező vonalvezetése, motívumai, egyszerű formái, színvilága néha annyira szürreálisan hat rám, hogy mindig jó értelemben vett provokációként élem meg, felráz.

– Benned a művész?

– Öt festményt festettem, ezek az íróasztalom fölött lógnak.

– Ha emberi jó tulajdonság, akkor számodra az első…

Ruandában a Szafari Parkban az antwerpeni püspökkel és egy leuveni kollégával, valamint a sofőrrel

– Megbízhatóság, őszinteség.

– Amit nehezen tolerálsz másban…

– A hazugságot és mások életének interpretációját.

– Magadban min változtatnál?

– Sok mindenen. Rendszeresebbnek kellene lennem, és jobban kellene gazdálkodjak az időmmel.

– Hogyan?

– Igyekszem odafigyelni ezekre, próbálok rituálékat kialakítani, melyek jól strukturálják a napjaimat.

– Sikerül?

Néha, ha itthon vagyok. Viszont sokat utazom.

– Amit nagyon bevállalnál, ha lenne rá módod…

–  Szívesen ellátogatnék Pápua Új-Guineába.

– Amit semmiképpen sem vállalnál be…

Hogy más kontinensen éljek.

Dél-Afrikában, Pretoriában az egyetemen diákjával és egy kollegájával

– Melyik három dolgot vinnéd egy lakatlan szigetre?

– Egy jó barátomat, jegyzetfüzetet, örökírót.

– Most a templom számodra…

Csend.

– A templomban leginkább mi?

Ha üres.

– Ha Jézus, akkor…

– Követendő.

– Ha szent, akkor…

– Némaság.

– Miben hasonlítanál rá?

Nagyvonalúságban, lényeglátásában és tanítói képességében.

Ruandában, a Katolikus Egyetemen egy konferencia alkalmával

– A legünnepesebb ünneped…

– Karácsony.

– Mert…

– Együtt a család.

– A legbiztosabb kapaszkodóid…

– Barátok.

– A mai gyermek számodra…

– Készülődik, és minden lehet belőle.

– Amit a leginkább megtanítanál, megmutatnál neki…

– A türelmet.

– Amit a leginkább megtanulnál tőle…

A kíváncsiságot.

– A mai fiatal szerinted…

– Hatással akar lenni a világra.

– Mit tartasz a legfontosabbnak elmondani neki, megtapasztaltatni vele az egyházból?

– A lehetőségeket.

A kolozsvári Római Katolikus Teológia Kar diákjaival

– Hogyan látod a helyét az egyházban?

– Nem eléggé középpontban, nem igazán szeretjük őt, sajnos.

– Hogyan látod az egyházadat ma?

– Kétpólusúnak, az egyik része változást akar, mert megelőz bennünket a történelem, a másik része fél a változástól és az igaz hit megőrzésének fontosságára hivatkozva elzárkózik a megújulástól.

Tájföldön, Pattaya-n egy missziológia konferencián, kollegákkal

– És holnap?

Vagy megújul vagy még kevesebben leszünk.

– Ha Ferenc pápa, akkor…

– Nagy ajándék.

– Ami legközelebb áll hozzád az ő tanításából…

– A nyitott kapuk egyháza.

– Mert…

– Mert éli a II. vatikáni zsinatot, nem muzealizálja és konzerválja a krisztusi tanítást, hanem viszi azt az emberekhez. Nem bélyegzi meg az embereket, hanem szereti őket.

– Ha feltehetnél egy kérdést neki, mi lenne az?

– Honnan az ereje és meddig bírja?

– Min vitatkoznál vele?

Miért nem dönt lényeges kérdésekben egyértelműbben?

– Ha szinódus, akkor…

– Történelmi jelentőség.

Teológusokkal a szinóduson

– Még mesélj róla!

Történelmet ír a szinódus, nincs visszaút, az egyház tovább gondolja a II. vatikáni zsinatot, annak minden következményeivel. Sok meglepetésnek leszünk még tanúi.

– Mi az, ami nagyon jó volt a szinódusi munkában?

– A csapat, a teológuscsapatunk. Nagyon rövid idő alatt, az intenzív napok, munka miatt hihetetlen bizalomra volt szükség egymás iránt, s ez úgy összekovácsolt bennünket, mintha évek óta ismertük volna egymást. Fantasztikus erő volt benne.

– Amin változtattál volna…

Nagyobb jelentőséget adtam volna a teológiának és jobb módszertannal dolgoztattam volna a teológusokat.

Franz Lackner salzburgi püspökkel és Christoph Schönborn bécsi érsekkel a szinóduson

– Véleményed a záródokumentumról …

Sok mindenkinek van feladat benne. Kérdés, hogy mindenki felismeri-e a saját részét benne és elvégzi-e a házi feladatot?

– Mi kell ahhoz, hogy életté váljanak az ott leírtak?

Hinni az egyház katolicitásában, a szinódus jelentőségében Péter utódjának elnöklete alatt. Komolyan vesszük-e saját magunkat, vagy legyintünk egyet, hogy ez csak Ferenc pápa rögeszméje? Persze komoly gyakorlati eretnekség lenne ezt mondani.

– Szerinted menni fog?

– Igen, menni fog.

– Min múlik?

Nagyrészt a Szentléleken! Csodákra képes, és ez titok, de ott van, a dokumentum egyes passzusainak szavazása alatt, tapintani lehetett. Soha nem gondoltam volna, hogy minden passzus egyenként megkapja a szükséges 2/3-ot. És megvolt, jóval fölötte. Ez a Szentlélek műve volt.

Német László belgrádi érsekkel, Gintaras Grusas vilniusi püspökkel és Myriam Wijlens erfurti professzorasszonnyal a szinóduson

– Mit kívánsz az egyházadnak?

– Bátorságot a lehetőségek egyházává lenni, és kilépni a kishitűség, kicsinyesség, a problémakeresés fogságából. Ne legyünk egyházként az örömhír áradásának akadályai. Mit látnak az emberek, ha az egyházzal találkoznak? Jó lenne ezt a kérdést gyakran feltegyük magunknak. Mit látnak s tapasztalnak az emberek, ha velem találkoznak? Keserűséget, panaszt, irigységet, rosszmájúságot, gyanakvást, pletykákat, vagy örömet, reményt, szeretetet, tettrekészséget, ötleteket, inspirációt? 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük