Csiszár Klára Szatmárnémetiben született 1981-ben. Teológiai és germanisztikai tanulmányait Kolozsváron és Konstanzban (Németország) végezte, teológiai doktorátust szerzett Kolozsváron és Bécsben, majd Bécsben habilitált pasztorális teológiából. Öt évet dolgozott a szatmári püspökségen, hitoktató volt a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceumban, három nemzetközi ministránszarándoklatot szervezett Rómába, négy évig kutatott a Bécsi Egyetemen, öt évig kutatott és tanított Frankfurtban, a jezsuiták főiskoláján, négy éve a Linzi Katolikus Egyetem tanszékvezető professzora, ettől a tanévtől kezdve pedig a Linzi Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja. Doktorátusvezetőként tagja a BBTE Római Katolikus Teológia Kara Vallás, Kultúra, Társadalom Doktori Iskolájának. 2023 júliusában Ferenc pápa kinevezte a 16. Rendes Püspöki Szinódus Közgyűlése teológus szakértőjévé.
Évente átlagosan 50 előadást tart, főként német nyelvterületen, de több alkalommal megfordult Ázsiában és Afrikában is. Szülővárosában 2010 után három előadást tartott, 2011-ben, 2019-ben és 2023-ban. Több kötet és számos tanulmány szerzője.
– Amire legszívesebben emlékszel a gyermekkorodból…
– Arra az időre, amit nagyszüleimmel töltöttem. A szabadság oázisai voltak ők számomra és maradtak mindvégig.
– Amire nem a legszívesebben emlékszel a gyermekkorodból…
– A hideg reggelek útban a napközi felé, ahol aztán minden számomra még egy idegen nyelven történt.
– Ha elemi iskola, akkor ki jut eszedbe elsőre?
– A tanító nénim, Kállai Klára és Sára baba.
– Ha elemi iskola, akkor mi jut eszedbe elsőre?
– A jó osztályközösség, a tanulni akarás.
– A gimnáziumban mi volt a nagyon jó?
– A nagyszerű tanáraim.
– Mi volt a gimnáziumi nagyon nem jó?
– Hogy nem tanultunk angolul.
– A középiskola hol?
– Szatmárnémetiben, a Kölcsey Ferenc Kollégiumban.
– A középiskola legjobbjai…
– Sokan voltak, osztálytársak is, felnéztem rájuk, tiszteltem őket.
– Amire nem szívesen emlékszel a középiskolából…
– A matek, fizika és kémia órákra. Intenzív nyelv osztályban voltam.
– Gyermekként a hit számodra…
– Nagymamám és a Kis Szent Teréz templom Szatmáron.
– Elsőáldozásodról a legtömörebben…
– Láng Pál.
– Kamaszként a hit számodra…
– Kapcsolatokat jelentett: horizontálisan és vertikálisan.
– És a templom – gyermekként?
– Lenyűgöző és hatalmas tér, színes és érthetetlen, de más, mint bármi más.
– A templom – kamaszként?
– A találkozások helye.
– A bérmálkozásodhoz milyen színt társítanál?
– Piros.
– Mert…
– Piros színűek voltak a rózsák, amiket a püspök úrnak a végén a csoport nevében átadhattam, és a vele való találkozás örökre megmaradt.
– Egy meghatározó esemény a hitéletedből…
– Ifitáborok és a megelőlegezett bizalom – felelősséget vállalni másokért.
– Tömören a hivatásod születéséről…
– Lelkesítő életpéldák.
– A legnagyobb döntésedről röviden…
– Mindig másokkal közösen, sosem egyedül.
– Aki(k) leginkább hatott(ak) rád…
– Merlás Tibor, Solomayer Sándor, Danku Balázs, Vik János, Schupler Tibor, Német László SVD, Zulehner M. Paul, Kollek Robert.
– Mit csinált(ak) ő(k) nagyon jól?
– Talán mindegyikük mást. Megtanítottak összefüggésekben gondolkodni, pontosnak lenni, felelősséget vállalni, nagyvonalúnak lenni ott, emberekben bízni és az életet néha lazábban venni.
– Ha felsőfokú tanulmányok, akkor…
– Kolozsvár, Babes-Bolyai Tudományegyetem.
– Ami a legjobb volt…
– A teológia frissessége, amit tanáraimtól akkor kaptam.
– Amire nem szívesen emlékszel (ha van ilyen)…
– Így utólag túlságosan önmagunk körül forogtunk, sokkal többet lehetett volna kihozni ezekből az évekből.
– Ha kedvenc író, akkor ki?
– Most az egyik volt évfolyamtársnőm, jó barátnőm Gagyi Katinka.
– Miért pont ő?
– Őt olvastam utoljára és nagyon megfogott a stílusa, a regényének tartalma, melyben magamra is ismertem. Művésziesen keveri az idősíkokat, ötvözi a karaktereket.
– Kedvenc írás tőle?
– Létköznapi regény.
– Mert…
– Az életről, a gondolatainkról szól, találkozásokról, búcsúkról, a nagy kérdésekről.
– Ha vers, akkor…
– Rilke.
– Mert…
– A létezés összetett egyszerűségéről szól.
– Komolyzenéd…
– Gustav Mahler.
– Könnyűzenéd…
– Adele.
– Falu vagy város?
– Város.
– Miért az, ami?
– El lehet vegyülni a tömegben. Ismeretlenül.
– Szabadidőben legszívesebben mit?
– Séta, természet, óra nélkül lenni.
– Kedvenc ételed…
– Túróspalacsinta és zöldborsóleves.
– Ha vendéget vársz, akkor a leginkább mivel?
– Mindig mással, amihez éppen kedvem van.
– Ha sport a tévében, akkor…?
– Nem vonz.
– Sport az életedben?
– Vívás volt, futás most.
– Ha művészet, akkor leginkább…
– Chagall.
– Mondj még róla!
– Kifejező vonalvezetése, motívumai, egyszerű formái, színvilága néha annyira szürreálisan hat rám, hogy mindig jó értelemben vett provokációként élem meg, felráz.
– Benned a művész?
– Öt festményt festettem, ezek az íróasztalom fölött lógnak.
– Ha emberi jó tulajdonság, akkor számodra az első…
– Megbízhatóság, őszinteség.
– Amit nehezen tolerálsz másban…
– A hazugságot és mások életének interpretációját.
– Magadban min változtatnál?
– Sok mindenen. Rendszeresebbnek kellene lennem, és jobban kellene gazdálkodjak az időmmel.
– Hogyan?
– Igyekszem odafigyelni ezekre, próbálok rituálékat kialakítani, melyek jól strukturálják a napjaimat.
– Sikerül?
– Néha, ha itthon vagyok. Viszont sokat utazom.
– Amit nagyon bevállalnál, ha lenne rá módod…
– Szívesen ellátogatnék Pápua Új-Guineába.
– Amit semmiképpen sem vállalnál be…
– Hogy más kontinensen éljek.
– Melyik három dolgot vinnéd egy lakatlan szigetre?
– Egy jó barátomat, jegyzetfüzetet, örökírót.
– Most a templom számodra…
– Csend.
– A templomban leginkább mi?
– Ha üres.
– Ha Jézus, akkor…
– Követendő.
– Ha szent, akkor…
– Némaság.
– Miben hasonlítanál rá?
– Nagyvonalúságban, lényeglátásában és tanítói képességében.
– A legünnepesebb ünneped…
– Karácsony.
– Mert…
– Együtt a család.
– A legbiztosabb kapaszkodóid…
– Barátok.
– A mai gyermek számodra…
– Készülődik, és minden lehet belőle.
– Amit a leginkább megtanítanál, megmutatnál neki…
– A türelmet.
– Amit a leginkább megtanulnál tőle…
– A kíváncsiságot.
– A mai fiatal szerinted…
– Hatással akar lenni a világra.
– Mit tartasz a legfontosabbnak elmondani neki, megtapasztaltatni vele az egyházból?
– A lehetőségeket.
– Hogyan látod a helyét az egyházban?
– Nem eléggé középpontban, nem igazán szeretjük őt, sajnos.
– Hogyan látod az egyházadat ma?
– Kétpólusúnak, az egyik része változást akar, mert megelőz bennünket a történelem, a másik része fél a változástól és az igaz hit megőrzésének fontosságára hivatkozva elzárkózik a megújulástól.
– És holnap?
– Vagy megújul vagy még kevesebben leszünk.
– Ha Ferenc pápa, akkor…
– Nagy ajándék.
– Ami legközelebb áll hozzád az ő tanításából…
– A nyitott kapuk egyháza.
– Mert…
– Mert éli a II. vatikáni zsinatot, nem muzealizálja és konzerválja a krisztusi tanítást, hanem viszi azt az emberekhez. Nem bélyegzi meg az embereket, hanem szereti őket.
– Ha feltehetnél egy kérdést neki, mi lenne az?
– Honnan az ereje és meddig bírja?
– Min vitatkoznál vele?
– Miért nem dönt lényeges kérdésekben egyértelműbben?
– Ha szinódus, akkor…
– Történelmi jelentőség.
– Még mesélj róla!
– Történelmet ír a szinódus, nincs visszaút, az egyház tovább gondolja a II. vatikáni zsinatot, annak minden következményeivel. Sok meglepetésnek leszünk még tanúi.
– Mi az, ami nagyon jó volt a szinódusi munkában?
– A csapat, a teológuscsapatunk. Nagyon rövid idő alatt, az intenzív napok, munka miatt hihetetlen bizalomra volt szükség egymás iránt, s ez úgy összekovácsolt bennünket, mintha évek óta ismertük volna egymást. Fantasztikus erő volt benne.
– Amin változtattál volna…
– Nagyobb jelentőséget adtam volna a teológiának és jobb módszertannal dolgoztattam volna a teológusokat.
– Véleményed a záródokumentumról …
– Sok mindenkinek van feladat benne. Kérdés, hogy mindenki felismeri-e a saját részét benne és elvégzi-e a házi feladatot?
– Mi kell ahhoz, hogy életté váljanak az ott leírtak?
– Hinni az egyház katolicitásában, a szinódus jelentőségében Péter utódjának elnöklete alatt. Komolyan vesszük-e saját magunkat, vagy legyintünk egyet, hogy ez csak Ferenc pápa rögeszméje? Persze komoly gyakorlati eretnekség lenne ezt mondani.
– Szerinted menni fog?
– Igen, menni fog.
– Min múlik?
– Nagyrészt a Szentléleken! Csodákra képes, és ez titok, de ott van, a dokumentum egyes passzusainak szavazása alatt, tapintani lehetett. Soha nem gondoltam volna, hogy minden passzus egyenként megkapja a szükséges 2/3-ot. És megvolt, jóval fölötte. Ez a Szentlélek műve volt.
– Mit kívánsz az egyházadnak?
– Bátorságot a lehetőségek egyházává lenni, és kilépni a kishitűség, kicsinyesség, a problémakeresés fogságából. Ne legyünk egyházként az örömhír áradásának akadályai. Mit látnak az emberek, ha az egyházzal találkoznak? Jó lenne ezt a kérdést gyakran feltegyük magunknak. Mit látnak s tapasztalnak az emberek, ha velem találkoznak? Keserűséget, panaszt, irigységet, rosszmájúságot, gyanakvást, pletykákat, vagy örömet, reményt, szeretetet, tettrekészséget, ötleteket, inspirációt?